A Tavasz beköszöntével ismét megnő a kullancsveszély. A természetjáró emberek, a vadon élő állatok és a háziállatok is ki vannak téve a kullancsok által terjesztett vírusfertőzésnek.

A vírussal fertőzött kullancsok csípéssel agyvelőgyulladást terjeszthetnek, ezért fontos a megelőzés, amit védőoltással lehet biztosítani. A kialakult betegség ritkán halálhoz is vezethet. Főként tavasszal és ősszel a vadon élő és a háziállatok, valamint a természetben barangoló ember is ki van téve a kullancscsípésnek és a kullancsok által terjesztett vírusfertőzésnek. A kullancsok az atkák fajának alrendjébe tartoznak. Számos fajtájuk ismert, itthon nagyjából 25-féle található meg. Méretük 3-6 milliméter hosszú. Az élősködő a gazdaállatba kapaszkodik, és így válik vérszívóvá. A vérrel teli kullancs eredeti méretének négyszeresére is felduzzad. A kullancs leválik "gazdájáról", ha teleszívta magát. Háziállatokon, vadon élő állatokon, és nem ritkán az emberen élősködnek, de különféle fejlődési alakjaik hüllőkön is előfordulnak. Több súlyos betegséget terjesztenek (encephalitis, tularaemia, piroplasmosis). Szélsőséges klímaviszonyokat is elviselnek, Skandináviától Olaszországig mindenfelé előfordulnak. Ellenségük a szárazság vagy a hideg tél, mivel az elpusztítja a föld alatt, fák gyökerei között telelő kullancsokat. Erdőkben, erdők szélén élnek, ahol bőséges az aljnövényzet és magas a páratartalom - a tűző napon gyorsan elpusztulnak. A kullancs áldozatának melegét, szagát és a kilélegzett levegő szén-monoxid tartalmát érzékelve támad. Érzésteleníti a bőrt és azután szúrja a bőrbe sajátos, leginkább nyílhegyhez hasonlító ormányát, majd kollagénnel a bőrhöz ragasztja magát. A felszívott vért besűríti, tömöríti és így tárolja. Táplálkozás után lehullik áldozatáról. Ha kullancsot fedezünk fel a kirándulásból hazatérve, minél hamarabb távolítsuk el, mert az idővel arányosan nő a fertőzés esélye. Kerüljük a szóbeszéd alapján ismert módszereket az eltávolításkor. Ne kenjük be a kullancsot a lélegzését akadályozó folyadékkal (például olajjal), mert a fulladozó élősködő visszaöklendezi a fertőző vért. Óvakodjunk a potroha megnyomásától is. A közhiedelemtől eltérően nem gond, ha beszakad a kullancs szipókája, mert szálkához hasonlóan kilökődik a bőrből. A kullancscsípés által terjesztett agyvelőgyulladás súlyos, életet veszélyeztető megbetegedés lehet, amely vírussal fertőzött kullancsok csípésével terjed. A vírus Magyarországon is honos. A betegség első tünetei a vírusfertőzött kullancs csípését követő 5-14 napon belül léphetnek fel láz, fejfájás, rossz közérzet, végtagfájdalmak formájában. A betegek egyötödénél fejlődik ki a betegség agyhártyagyulladással, agyvelőgyulladással, agyvelő- és gerincvelő-gyulladással járó második fázisa, amely a kullancscsípést követő negyedik héten kezdődik. A máj sejtjeit és a szívizmot is megtámadhatja a vírus. Súlyos esetekben arcidegbénulás, a tarkó, a vállöv és a karok bénulása léphet fel. Ritkán a súlyos megbetegedésnek halálos kimenetele is lehet. Különösen veszélyeztetett területek, ahol a kullancsok nagy számban előfordulhatnak, az erdők szélei, a tavak és folyók melletti ligetes részek, a védett erdők aljnövényzete és a lombos erdők, valamint a tűleveles erdők közötti átmeneti részek. A kullancsot minél hamarabb el kell távolítani, hogy nem okozzon fertőzést. A kullancsot csipesszel vagy ujjainkkal megfogva távolítsuk el a bőrből enyhe húzással. Kerüljük a csavaró mozdulatokat! A kullancsot lehetőleg egészen elöl, közel a fejéhez kell megfogni. Amennyiben kullancsrészek maradnak vissza a bőrben, azokat később feltétlenül el kell távolítani! A már kialakult betegséggel szemben megbízható gyógyszeres kezelés jelen pillanatban nem létezik. A hatékony védelmet a betegség megelőzése jelenti, amit adott időben védőoltással biztosíthatunk. Természetjárás után érdemes önvizsgálatot, és az állatok szőrének vizsgálatát elvégezni különösen tavasz kezdetekor, és az ősz beköszöntével.