A tükörbe nézzünk, ne a kirakatba!

Amikor az ember, mondjuk, ruhát próbál, sokféle szempontot figyelembe vesz. Döntését nem kizárólag az vezérli, hogy a kirakatban melyik darab tetszett neki a legjobban, hanem az is, hogy jól áll-e az alakjához, egyéniségéhez, alkalmas-e arra, amire használati akarja, és persze megfelelô-e a mérete. Autóvásárlás elôtt is számtalan dolgot mérlegelünk: menynyit fogyaszt, elfér-e benne a család, jó-e az alkatrészellátása – mindezek mellett csak másodrendû szempont a fényezés színe. Ugyanez a józan mérlegelés, ez a remek gyakorlati érzék azonban sokszor teljesen hiányozni látszik, amikor kutyaválasztásra kerül a sor: sokan vannak, akiket ilyenkor a „formatervezésen” kívül semmi más nem érdekel… A kutyafajták ezerszínû kavalkádját böngészve az embernek az az érzése támadhat, mintha mindez csak azért volna, hogy mindenki megtalálhassa közöttük az ízlésének megfelelô modellt. Mintha a divatdiktátorok kreációi vonulnának végig egymás után a kifutón, kielégítve bármiféle úri szeszélyt, hóbortot. Csakhogy a valóság távol áll ettôl: a kutyafajták különbözôségének oka eredendôen az eltérô használati célban gyökerezik. Amibôl pedig az következik, hogy az egyes fajták nemcsak külsô tulajdonságaikban térnek egymástól, hanem képességeikben, s ebbôl adódóan igényeikben is. Mindezen összefüggések pedig végsô soron oda vezetnek, hogy a különbözô kutyáknak legalább ennyire különbözô gazdára és otthonra van szüksége. Mielôtt tehát kinyitnánk valamelyik nagy, színes képeskönyvet, amelyik százával sorakoztatja fel a szebbnél szebb kutyafajtákat, és természetesen mindegyiket a legelônyösebb oldaláról mutatja be, vessünk számot elôbb saját magunkkal: mérlegeljük, hogy életkörülményeink milyen fajta számára bizonyulnak megfelelônek, valamint azt, hogy mit várunk a kutyától, és mit tudunk mi nyújtani neki.